.:: PART FIFTEEN ::. - Vallomások

Sziasztoooook! :)
Meg is hoztam a következő részt, amiben van egy kis Holly szemszög is, hogy tudjunk Harryékről is egy-két dolgot! :D Lenne egy kérésem, mielőtt vagy miután (esetleg miközben) olvasnátok a részt.
Van ám nekem több blogom is, ahová nagyon-nagyon várom az új olvasókat, tehát, aki gondolja, nézzen be:

http://teachme-howtobelove.blogspot.hu/

http://urjustafriend.blogspot.hu/

http://blfstories.blogspot.hu/

Most pedig nem maradt más hátra.... JÓ OLVASÁST! (: x

.:: DARCY ::.

Az utat csendben tettük meg Tylerék otthonáig. A fiúra pillantva tisztán látszott, hogy ideges, merev tartással markolta a kormányt, szinte elfehéredtek az ujjai és száját is mereven összeszorította. Jobbnak láttam, ha nem kérdezősködök, ha odaérünk valószínűleg úgy is megtudom, mi történt.

Végül Tyler lassított és befordult egy egyszerű, de barátságos kis családi ház felhajtójára. Kiugrott a kocsiból és a járművet megkerülve engem is kisegített. Akármennyire is kiborult valami miatt, figyelmesen maga elé engedett és a derekamat ölelve terelgetett a bejárat felé.

- Megjöttem! - kiáltotta el magát,, amint beléptünk az ajtón, de nem kerülte el a figyelmem, hogy mély hangja remegett az idegességtől.

- A konyhában vagyunk - csendült fel egy kellemes női hang, mire Ty elindult az említett helyiség felé, én pedig gondolkodás nélkül követtem.

A középkorú, feltűnően szép nő - aki valószínűleg Ty édesanyja lehet - éppen egy vizes kendőt tartott egy tíz év körüli kisfiú arcához. Mikor felállt, hogy kicserélje a borogatást, rémülten a szám elé kaptam a kezem és Tyler is dühösen felhördült. A fiú arcának jobb fele és a szeme is feldagadt, kék és zöld véraláfutások színezték be világos bőrét.

- Melyik szemét volt? Esküszöm, megkeresem és kicsinálom... - morgott Ty és a szeméből sütő gyűlölet láttán megborzongtam. - Megvagy, öcskös? - guggolt le az öccse mellé és öklüket összeütve üdvözölték egymást. - Melyik barom volt?

- Nem tudom, a másik suliból pár srác volt. Odajöttek kötekedni, aztán gúnyolódni kezdtek velem és mondtak dolgokat rólad és anyáról is - motyogta a kisfiú kedvetlenül, miközben az édesanyja újra a szemére nyomta a nedves kendőt.

- Dany, hányszor mondtam, hogy ne foglalkozz az ilyenekkel - sóhajtozott az édesanyja, majd Tyra pillantott és némán, csupán szemkontaktussal beszéltek meg valamit. Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam, olyan volt, mintha hívatlanul betolakodtam volna egy családi probléma kellős közepébe. Talán mert így is volt.

- Öö, Ty... - motyogtam félhangosan, mire a fiú felpattant és mellém lépve átölelte a derekam.

- Ne haragudj - ajándékozott meg egy óvatos mosollyal. - Anya, öcsi, ő itt Holly, a barátnőm. Hols, ők itt a családom.

- Üdvözlöm... - kínosan elhallgattam, nem tudtam, hogyan szólíthatnám Ty édesanyját.

- Helen. Hívj csak Helennek - mosolygott rám melegen, mire sután bólintottam.

- Szia Dany - intettem Ty kisöccsének, aki ép szemével kíváncsian méregetett és vigyorogva intett vissza.

- Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett megismerkednünk - mentegetőzött Helen megrovó pillantást vetve kisebbik fiára, mire az behúzta a nyakát. - De remélem itt maradsz vacsorára. Persze, csak ha nem terveztetek mást - járatta a szemét köztem és Tyler között.

- Nem, nagyon szívesen maradok - mosolyodtam el Tyra pillantva, aki csak bólintott és nyomott egy puszit a hajamba.

Még Tyler és Dany beültek a nappaliba videó játékozni, én felajánlottam a segítségem Helennek, aki boldogan fogadta és közben halkan beszélgettünk.
- Na, és hogy találkoztatok Ty-jal? - érdeklődött kedves mosollyal, amire hasonlóképpen válaszoltam.
- Hát, ez érdekes történet. Az étteremben futottunk össze, ahol dolgozom és iszonyatosan összevesztünk. Aztán megpróbálta jóvátenni... és, úgy tűnik sikerült neki - nevettem fel elpirulva.
- Jellemző a fiamra. Először mindig bajt kever és csak utána gondolkozik - csóválta a fejét, de a szemében ott csillogott az anyai szeretet.
- Örülök, hogy így történt - csúszott ki a számon. Már olyan régóta ki akartam ezt mondani valakinek és végre lehetőségem volt beszélni. - Nagyon sokat segített nekem az iskolai bál újraszervezésében és részben miatta tarthatjuk meg mégis. És látom, hogy mennyire odavan értetek. Amikor felhívtad, láttam rajta, hogy nagyon megviselte, ami Danyvel történt... - És csak ömlöttek belőlem a szavak, hisz tudtam, Helen ugyanúgy - talán még jobban is - ismeri Ty-t, így ő nem fog kételkedni a szavaimban. - Ty csodálatos fiú, büszke lehetsz rá - fejeztem be végül.
- Az is vagyok. Főleg, hogy végre talált egy tökéletes lányt, aki vigyáz rá - mosolygott könnyes szemekkel és szorosan átölelt. - Köszönöm - suttogta a fülembe.
- Na, mi van itt? Miért sírunk? Erős volt a hagyma? - támaszkodott az ajtókeretnek Ty és zsebre dugott kézzel, vigyorogva figyelte, amint kapkodva elfordulunk és letöröljük a könnyeinek. Hogy miről is volt szó, azt csak mi tudjuk Helennel.
- Ahelyett, hogy csak a szád jár, inkább segíthetnél - csapott Ty fejére az édesanyja a konyharuhával, mire Tyler bűnbánóan pislogott, majd egyik kezével átkarolta az édesanyját, másikkal pedig engem húzott magához és mosolyogva nézett le ránk. - Ti vagytok a két legfontosabb nő az életemben.

.:: HOLLY ::.

- Miért nem? Mondj egyetlen elfogadható okot, hogy miért nem akarsz velem jönni! - fordult hozzám ismét Harry.
- Többet is mondtam, mint egy, csak éppen figyelmen kívül hagyod a mondandómat - forgattam a szemem és megpróbáltam elrejteni a kitörni készülő nevetésem, így csak egy kis mosolyt engedtem meg magamnak.
- Te ezt viccesnek találod? - kérdezte felháborodott arccal és a hajába túrt, mire csak megráztam a fejem, de nem hagytam abba a mosolygást, ami láthatólag eléggé idegesítette.
Félrebillentettem a fejem és szórakozottan figyeltem, ahogy a barátom idegesen körbe-körbe járkál a szobámban és elgondolkozva rágcsálja a szája szélét. Vicces volt látni, ahogy őrlődik, miközben már régen eldöntöttem, hogy elfogadom a meghívását.
- Tehát mi a baj? A paparazzik? Szerzek testőröket, elintézem, hogy eltüntessék onnan az összes firkászt. Vagy Paul? Tudom, hogy ellenzi a kapcsolatunkat, de beszélek vele és ráveszem, hogy...
- Harry, elég! - nevettem el magam és mellé lépve befogtam a száját, mielőtt folytathatta volna. - Elmegyek veled - vettem el a tenyerem az arcától és nyomtam egy puszit a szájára.
- Eljössz? - nyögte ki meglepetten.
- Igen - bólintottam mosolyogva.
- És ezt mikor döntötted el, ha szabad kérdeznem? - vonta fel a szemöldökét, gyanakvó pillantással méregetve.
- Hát, miután megkérdezted, azután körülbelül tíz másodperccel - néztem fel rá szempilláimat rebegtetve. - Ne, várj! Legyen húsz, előtte még kitaláltam, hogy mit vehetnék fel - mosolyogtam rá angyalian.
- Ó, te... és egész idáig hagytad, hogy könyörögjek? Már teljesen kétségbeestem, hogy nem fogsz eljönni velem! - nézett rám szemrehányóan.
- Igaz is. Micsoda tragédia lenne, ha Harry Styles egyedül érkezne egy megnyitóra - incselkedtem gúnyolódva, majd megfordultam és a konyhába indultam, de Harry átkarolta a derekam és visszarántott magához. A mellkasához csapódtam, szorosan magához préselt és ajkát a fülem mögötti területhez érintette.
- Helyesbítek, az lenne tragédia, ha nélküled érkeznék - suttogta és közben apró csókokat nyomott a nyakamra. -  Úgyhogy muszáj velem jönnöd!
- Nos, szerencséd van, mert nem is mennék senki mással csak veled - fordultam meg a karjai közt és elmélyültem zöld szemeiben. - Szeretlek, Harry - mondtam ki hirtelen, mire Harry meglepett vigyorral pislogott le rám.
- Ezt én is tudom, Cece - kacsintott rám- Meg azt is, hogy szeretsz - tette hozzá, mire rácsaptam a karjára és felnevettem. Harry egyik kezét felcsúsztatta a tarkómra, majd közelebb húzva szenvedélyesen megcsókolt. - Én is szeretlek.