.:: PART FOURTEEN ::. - Akartam, hogy tudja: fontos nekem

Sziasztok!
Nem tudok mit mondani, sajnálom a csúszást, de egyszerűen nincs a történethez ihletem, ez a rész is botrányosan rövid, de nem fogom abbahagyni ez biztos! Lehet, hogy ritkábban fognak jönni a részek, de megpróbálom kitalálni a történet további menetét. Remélem ,azért tetszeni fog a rész! Jó olvasást!(: 

Ui.: a napokban próbálok még egyet hozni, amiért ez rövid lett! :)

.:: DARCY ::.

Izgatottan álltam a tükör előtt és kritikus szemekkel méregettem magamat. Ty nemrég hívott, hogy öltözzek fel lazán, fél óra múlva itt van értem. Fintorogva bámultam a tükörképem, a ruhám egyszerű volt, a hajam bénán állt, mindent összevetve egyáltalán nem tetszettem magamnak. Vagy inkább attól tartottam, hogy Tylernek nem fogok tetszeni.
Azt hiszem elmondhatom, hogy életemben először szerelmes vagyok. Mióta megcsókolt minden gondolatom körülötte forgott és próbáltam elhitetni magammal, hogy a kapcsolatunk senkit nem fog összezavarni, feldühíteni, elszomorítani, vagy bármi más, nem kívánatos reakciót kiváltani. Erre viszont kevés volt az esély, mert sokan elítélték őt. Viszont ők nem tudják, mi áll ennek az egésznek, a viselkedésének a hátterében, nem ismerték az igazi Tylert, így nem érthettek semmit.

A csengő hangjára megugrottam és rémülten kapkodni kezdtem, mivel teljesen megfeledkeztem az időről. Gyorsan felkaptam egy ujjatlan felsőt és inkább összefogtam a hajam. Nem lett sokkal jobb, de így még éppen vállalható volt a kinézetem. 

Mikor leszaladtam a lépcsőn, anya már elmélyülten beszélgetett Tylerrel. Gyorsan végigmértem és megállapítottam, hogy mint mindig,  most is tökéletesen néz ki, pedig csak egy egyszerű fekete nadrág, farmer ing és egy pamut sapka volt rajta. 

- Szia - álltam meg mellette, azzal a feltett szándékkal, hogy minél hamarabb kiszabadítom anya karmai közül és meglépünk. - Felőlem mehetünk.

- Oké - tápászkodott fel és széles mosollyal anyához fordult. - Örültem a beszélgetésnek.

- Én is - mosolygott vissza anya és úgy látszott, őszintén gondolja. Örömmel vettem tudomásul, hogy anya kedveli Ty-t. - Jó szórakozást! - integetett utánunk, miközben kiléptünk az ajtón és Tyler irányításával elindultunk.

- Azon leszünk! - kiabáltam vissza és vigyorogva Ty-ra néztem. - Hová megyünk?

- Majd meglátod - vágta rá gondolkodás nélkül. 

- Sejtettem - húztam el a számat. - Mindegy, egy próbát megért - vigyorogtam rá vállat vonva.

 Ty csak biccentett és olyat csinált, amivel sikerült meglepnie. A kezem után nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat. Meredten néztem a kezünkre és éreztem magamon a pillantását, így kénytelen voltam felpillantani.

- Zavar? - emelte fel a kezünket.

- Dehogy! - vágtam rá kicsit gyorsan és másik kezemmel elvörösödve igazítottam a fülem mögé egy hajtincset.

- Oké - válaszolt és felvont szemöldökkel, szája sarkában apró mosollyal adta tudtomra, hogy felettébb szórakoztatom.
  - Kocsival?Most már tényleg kíváncsi vagyok, hová megyünk - sandítottam Tylerre, mikor kinyitva nekem az ezüstszürke jeep ajtaját, besegített a vezető melletti ülésre.
- Pár perc és megtudod - válaszolt mosolyogva, mikor beült a kormány mögé és indított.

Hát, a pár percből fél óra lett és akárhogy próbálkoztam, nem tudtam belőle semmit kiszedni az úticéllal kapcsolatban, de abszolút megérte.
- Ez komoly? - néztem Ty-ra kikerekedett szemekkel és elengedtem a kezét, hogy előrébb léphessek.
- Nem tetszik? - kérdezte komolyan arccal.
Körbeforogtam, hogy mindent jól lássak, majd visszaléptem hozzá és miközben átöleltem, nyomtam egy puszit az arcára. - Imádom - motyogtam, mire rám villantott egy féloldalas mosolyt.
- Akkor jó - dörmögte megnyugodva, majd a kocsihoz sétált és a hátsó ülésről előszedett néhány pokrócot és pár KFC-s zacskót. Tényleg mindenre gondolt.
- Hát, igen. Ilyen kilátás mellett a legjobb KFC-s csirkeszárnyat enni - kuncogtam fel és kiszedtem a hajamból a gumit, így hagytam, hogy a szél szabadon belekapjon.
- Örülök, hogy tetszik - vigyorgott pimaszul.
- Hogyne tetszene?! Ez csodálatos, az egész várost látni innen - mutattam le az alattunk elterülő Los Angelesre. Elbűvölt a kilátás, kezdtem elhinni, hogy LA tényleg az angyalok városa.
- Mindig ide jöttem fel, ha egyedül akartam lenni - nézett el a távolba keserű mosollyal.
- Akkor sosem mutattad meg senkinek ezt a helyet? - kérdeztem csendesen. Válaszul csak megrázta a fejét, mire közelebb csúsztam hozzá és átölelve, fejemet a vállába fúrtam. - Köszönöm, hogy elhoztál.
- Mondhatjuk, hogy tökéletes első randi? - nyomott egy puszit a hajamra, mire ösztönösen szorosabban öleltem magamhoz.
- Még annál is jobb - ismertem be zavart nevetéssel és felemeltem a fejem, hogy láthassam az arcát.
Mosolyogva bólintott, majd lehajolt és ajkát az enyémhez érintette. Engedtem, hogy végigfektessen a pokrócon és alkarjára támaszkodva követte minden mozdulatom, közben egy pillanatra sem szakadt el az ajkaimtól. Karomat a nyaka köré fonva húztam közelebb magamhoz, teljesen érezni akartam a testének közelségét. Egyre hevesebben csókolt, nyelve bebocsátást kért és én hezitálás nélkül engedtem neki. Keze a derekamat markolt, miközben benyúltam a pólója alá és végigsimítottam izmos mellkasán. Tökéletes pillanat volt, egészen addig, míg a mobilja csörgése meg nem zavart.
Egy pillanat alatt elillant a burok, ami eddig körülvett minket és Ty dühösen kereste elő a mobilját. Majd mikor rápillantott a kijelzőre, azonnal megenyhült a pillantása.
- Hallo? - szólt bele a készülékbe. - Igen, a városban, volt egy kis dolgom - pillantott rám, majd feltápászkodott és kicsit arrébb sétált. Zavartan ültem fel és megigazítottam a ruhámat. - Mi? Mikor? Azok a szemét, roha... Oké, értem. Indulok - fejezte be komoran és zsebre vágta a telefont.
- Sajnálom, de mennünk kell - guggolt le mellém és elkezdte összeszedni az üres zacskókat.
- Mi történt? Baj van? - kérdeztem óvatosan, miközben segítettem neki mindent visszavinni a kocsihoz.
- Az öcsémmel - bólintott mereven. - Hazaviszlek, aztán elintézem.
- Ne! - bukott ki belőlem, mire értetlenül pillantott rám. - Veled megyek. Szeretném megismerni a családod és... hátha segíthetek - tettem hozzá félszegen. Néhány percig csendben meredt maga elé, aztán rám nézett.
- Hols... Köszönöm - bólintott és a kezemért nyúlt. Az övére kulcsoltam az ujjaimat és megszorítottam a kezét. Éreztetni akartam vele, hogy tudja, rám mindig számíthat.