.:: PART TEN ::. - Én... szeretlek!

Hai, babes!
Meghoztam, nem akarok hosszú ódákat zengeni, köszönöm a kommenteket minden részhez, imádlak titeket!  Jó olvasást! :) x

.:: HOLLY ::.

Azért jöttem ide, hogy beszéljek Harryvel az érzéseimről, de most már csak azt akartam, hogy elmondja az igazat vagy kihagyjon engem a hazugságaiból és elfelejtsen. Niall megpróbálta elterelni a gondolataim, nagyon aranyos volt, ahogy vicces sztorikat mesélt a srácokról, értékeltem az igyekezetét, amit a telefonom rezgése zavart meg.

Tudnánk beszélni? Gyere a géphez, fontos! D.

Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Eddig csak pár SMS-t váltottunk, hogy minden rendben van-e a másikkal és egyszer beszéltünk telefonon, akkor is csak pár percet, mert anya éppen hazaért és le kellett tennie. Ennek tényleg fontosnak kell lennie, ha így akar velem beszélni.

- Niall, kölcsön tudnál adni egy laptopot? - fordultam az ír srác felé, aki még mindig mondta a magáét, észre sem vette, hogy egy ideje nem figyelek rá.

- Mi? Öhm..ja, persze - Felpattanva a kanapéról, eltűnt egy ajtó mögött és néhány másodperc múlva egy laptoppal a kezében jött vissza, amit a kezembe nyomott.

- Lehetne, hogy...

Niall csak vigyorogva biccentett. - Úgy is reggelizni készültem - simogatta meg a hasát és majd hálás vigyoromtól kísérve eltűnt a konyhaajtó mögött.

Bekapcsoltam a gépet és amíg vártam, hogy betöltsön, türelmetlenül doboltam a billentyűzeten. Miután végre felvillant a képernyőn az üdvözlő szöveg, bekapcsoltam a Skype-ot és szinte azonnal fogadtam Darcy hívását.

- Szia, de jó, hogy rögtön tud... jézusom, te a srácoknál vagy? - takarta le a képernyőt, hogy ne látszódjon a kamerában.

- Nyugi, egyedül vagyok. Niall a konyhában van és ahogy ismerem nem szabadul ki onnan egyhamar, a többiek pedig alszanak - csitítottam. - Inkább azt mondd, mi volt olyan fontos, ami nem várhatott.

- Ismered Tyler Barsowt? - válaszolt kérdésemre egy újabbal.

- Tyler Barsowt? Azt a Tyler Barsowt? Axel haverját? Istenem Darcy, kérlek csak azt ne mondd, hogy...

- Nem, ne értsd félre! - szakított félbe. - Csak megismertem és valaki leégette a báli díszleteket és segít újra csinálni - hadarta el egy szuszra.

- Micsoda? Felgyújtották a díszleteket? De ki volt az? - kérdeztem döbbenten.

- Hát, ez az, hogy senki sem tudta, de ma követtem Tylert. Axellel találkozott és arról beszéltek, hogy Axel csinálta a tüzet, Tyler pedig megmondta neki, hogy hagyjon békén... de Axel azt mondta, hogyha megtudnám mit művelt Tyler, akkor messziről elkerülném - Darcy itt elakadt és ijedt arccal pislogott a kamerába. - Mibe keveredtem, Holly?

- Nem tudom - sóhajtottam fel. - Mindenki csak arról beszél, hogy Axelnek régen súlyos drogproblémái voltak, többet senki sem tud, de az biztos, hogy nem tanácsos összeakaszkodni velük - magyaráztam, de közben Darcy elfehéredett arcát figyeltem. Úgy tűnt nem rám figyel, a vállam fölött egy pontra szegezte a tekintetét. Megfordultam és megpillantottam a konyhaajtóban tátott szájjal álldogáló Niallt.

- Én csak... csak meg akartam kérdezni, hogy... - dadogott össze-vissza, köztem és Darcy között kapkodva a tekintetét. Kezemet a tenyerembe temettem és felnyögtem. Lebuktunk...

Miután mindent elmondtunk Niallnek és megígértettük vele, hogy nem szól a fiúknak, Darcy elköszönt és kikapcsoltuk a gépet. Éppen jókor, mert a többiek is szállingózni kezdtek az emeletről és Louis hangos csatakiáltással vetette rám magát. Gyorsan megböktem Niallt, aki még mindig olyan arcot vágott, mintha szellemet látott volna, majd megölelgettem Louist és utólag is Boldog Születésnapot kívánva átadtam az ajándékát. 

- És várod már a bulit? - karolta át a vállam és vidáman csillogó szemével az arcomat pásztázva.

- Milyen bulit? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Mi az, hogy milyen bulit? Természetesen a szülinapi bulimat! - vigyorogta, majd értetlen arcomat látva szemei kikerekedtek és elkomorult. - Harry nem szólt? Az ő feladata lett volna, hogy felhívjon!

Csak megráztam a fejem és gyors pillantást váltottunk az ír sráccal. Csak neki mondtam el, hogy Harry nálam töltötte az éjszakát, majd a srácokra hivatkozva korán reggel lelépett és most kitudja hol és kivel van. Bár nekem lett volna egy tippem...

- Kinyírom, csak érjen haza - jelentette ki komolyan Lou, majd pajkos vigyora újra megjelent az arcán. - Ez esetben, vedd úgy, hogy meg vagy hívva! Most pedig menj haza, majd elküldöm Eleanort, hogy segítsen kicsinosítani magad! - rántott fel a kanapéról kirobbanó energiával és szó szerint kitessékelt a házból.

~***~

- Darcy, ez mind nagyon elegáns, de nem hiszem, hogy Lou értékelné, ha ezek közül vennéd fel valamelyiket - állapította meg Eleanor kedvesen, a szekrényem tartalmát méregetve. Bevallom, nekem sem tetszettek jobban az ott sorakozó ruhák, amiknek nagy része különféle színű kosztüm vagy alkalmi ruha volt. - Ha tudtam volna, neked is hozok valami ruhát - sóhajtott fel a lány és egyenlőre mellőzve a ruhaproblémát elküldött zuhanyozni.

Louis tényleg komolyan gondolta a dolgot, ezért két órával a buli előtt beállított a barátnője, hogy segítsen előkészülni. Szükségem is volt rá, hiszen otthon nem igazán jártam szórakozóhelyekre és az alapokon kívül a sminkelésben sem voltam igazán otthon. El nagyon aranyos volt és közvetlen, szinte rögtön megtaláltam vele a közös hangot és már értettem Lou miért van annyira oda érte.

Mikor végeztem a zuhanyzással és újra beléptem a szobámba, Eleanor éppen a Harrytől kapott ajándékdoboz tartalmát méregette elégedett mosollyal, majd felém fordult. - Nem is mondtad, hogy ilyened is van! 

- Elfelejtettem - motyogtam és szemügyre vettem a ruhát.

Igazából még én sem láttam, nem is tudtam, hogy egy ruha van a dobozban, félreraktam, aztán valahogyan kiment a fejemből.

- Akkor bújj bele! – nyomta a kezembe Eleanor széles mosollyal.
- Én ezt nem veszem fel! – tiltakoztam és ledobtam az ágyra a ruhát. Még csak az kéne, hogy azt a ruhát viseljem, amit ő vett nekem! 
- Még szép, hogy felveszed! Vagy azokat akarod viselni? – mutatott a szekrényre.
Végül nagy nehézségek és egy kis hiszti árán sikerült meggyőznie, így fél óra múlva már felöltözve és kisminkelve vizslattam magam a tükörben, amíg El-re vártam. A hajam hullámokban omlott a vállamra, a halvány rózsaszín ruha gyönyörű volt és lágy esése miatt, tökéletesen állt rajtam, mégis utáltam, mert Harry hazugságára emlékeztetett.
Miután Eleanor elkészült, felhívta Louist, aki pár perc elteltével meg is érkezett - és miután kicsodálkozta magát, hogy milyen szép is tudok lenni – amit ez esetben bóknak vettem - ahhoz a pubhoz fuvarozott, amit a mai estére béreltek ki.
Mikor beértünk már rengeteg ember várakozott odabent és ahogy meglátták Louist, azonnal énekelni kezdték a szülinapi üdvözlőt, majd odasorjáztak és jókívánságokkal halmozták el.
Mivel csak nagyon kevés embert ismertem a jelenlévők közül, kivontam magam a társalgásból és letelepedtem a bárpulthoz, onnan nézelődtem körbe, míg meg nem akadt a szemem egy jól ismert pároson.
Szerencsére Taylor nem vett észre, de a göndörrel összeakadt a tekintetünk. Néhány hosszú másodpercig csak bámultuk egymást, végül a pillanatot a szőke énekesnő szakította meg, mikor Harryt szólította és kézen fogva eltűnt vele a tömegben.
Az este folyamán végig a pultot támasztottam. Néha csatlakozott hozzám Niall vagy Liam és Danielle, de alapjában véve egyedül ücsörögtem végig a fél estét.
Néha láttam a göndört is, de szándékosan kerültem a tekintetét. Betartotta az ígéretét és tényleg nem ivott, de feltételeztem csak azért, mert Taylor szája igen sűrűn betapasztotta az övét.
- Te meg mit csinálsz itt egyedül? – vágódott le mellém Lou, így kénytelen voltam elszakítani a tekintetem Harryékről, akik éppen elmélyültek egymás szájában.
-  Ülök – mosolyodtam el halványan és most semmi másra nem vágytam, mint hogy hazamehessek, de nem akartam megbántani Louist, hogy csak úgy lelépek a szülinapi bulijáról.
- Az nem lehet! Az én bulimon senki nem unatkozik! – kiabált a fülembe és ahogy közelebb hajolt, lehelletéből éreztem, hogy túl van már pár poháron, ezt a szeme csillogása és jókedvű mosolya is elárulta.
Ráordított a pultosra és rendelt két pohár wiskeyt, majd az egyiket elém tolta. – Egészségedre! – emelte meg a sajátját várakozóan.
Ujjaimmal tétovázva  körbefontam a kis poharat, de nem követtem Lou példáját… egészen addig, míg újra meg nem láttam Harryt. Taylort ölelte, de közben mélyzöld szemei engem vizslattak, ez megerősítette az elhatározásom.
- Boldog Szülinapot, Lou! – emeltem meg a poharam, majd  Louis vihogásától kísérve lehúztam a pohár tartalmát.

.:: HARRY ::.

Próbáltam figyelni Taylorra, tényleg próbáltam, de Darcy teljesen lekötötte a figyelmem. Annyira gyönyörű volt abban a ruhában, de most nem ez volt a fő ok, amiért nem tudtam róla levenni a szemem. Sokkal inkább az, hogy Louisval sorra rendelték az italokat és akárhányszor lehúzott egy pohárral, szeme sarkából mindig rám nézett, mintha csak a reakciómat figyelné. Mikor látta, hogy nem mozdulok, súgott valamit Louisnak, majd felállt és kissé támolyogva elindult a táncolók felé. A magassarkúban tipegve, az elfogyasztott alkoholmennyiségtől imbolyogva táncolni kezdett és kisvártatva egy körülbelül velem egykorú srác lépett oda hozzá. Beszélgettek pár percet, majd a srác a derekánál közelebb húzta magához és a füléhez hajolva beszélt tovább.
A következő percben már csak annyit láttam, hogy az a rohadék száját erőszakosan a Darcyéra tapasztja és a lány minden próbálkozása ellenére sem engedi el.
Taylorra néztem, aki időközben valakivel telefonbeszélgetésbe elegyedett, majd újra vissza Darcyra, aki még mindig azzal próbálkozott, hogy ellökje magától a srácot. Szó nélkül ott hagytam Taylort és dühösen indultam meg Darcyék felé.
- Hé, engedd el, te barom! – löktem arrébb a srácot és megfogva Darcy kezét, a hátam mögé húztam. – Menj vissza Louishoz! – utasítottam.

- Te nekem nem parancsolsz, Styles! – ellenkezett. Elfintorodva vettem tudomásul, hogy már megint Stylesnak hívott és már vette a levegőt, hogy folytassa, de szerencsére megláttam a tömegben Niallt. Intettem neki, mire ír barátom felénk indult. – Vidd vissza Darcyt a pulthoz – kértem, mire beleegyezően bólintott.

- Mégis ki vagy te, hogy megmond, hogy mit tegyek? Ha nem lépsz közbe, a csaj is bele ment volna a dologba – hallottam magam mögül a fickó alkoholtól akadozó hangját. Egyáltalán, hogy kerül ez ide be? Kétlem, hogy Louis hívta volna meg. – A kis ribanc egy óra múlva már az ágyamban lett volna – röhögött fel.

Ahogy ezt kimondta, agyamat elborította a düh. Megfordultam és mielőtt meggondolhattam volna, teljes erőmből behúztam neki. Az ütés erejétől hátraesett és elterült a padlón, ezzel felhívva magunkra a többi vendég figyelmét. Néhányan felsikoltottak, ahogy meglátták a padlón fetrengő barmot, amint vérző orrát szorongatva szitkozódik, de a biztonságiak rövid úton eltávolították.
Nem törődve tovább a rám irányuló kíváncsi és döbbent pillantásokkal, megfordultam és visszamentem a többiekhez. Louis a pulton fetrengett és valami kiskacsákról motyogott.

-A francba, Tomlinson! Tök részeg vagy és sikerült leitatnod a barátnőmet is - morogtam oda neki, de csak egy bágyadt vigyort kaptam válaszul.
Aztán rájöttem, hogy mit is mondtam az előbb. Niall amolyan 'tudtam én' pillantással nézett rám, de nem tett megjegyzést, amiért végtelenül hálás voltam neki.
- Hazaviszem Darcyt. Csinálj valamit Louisval - intettem barátom felé, aki még mindig idiótán vigyorgott.
Niall beleegyezése jeléül bólintott, majd Louist maga után rángatva elvegyült a tömegben, de jelenleg hidegen hagyott, mit akar csinálni. Figyelmem az előttem ülő lányra fordítottam, aki elmerengve bámult ki a fejéből. Felállítottam és a derekát átkarolva a kijárat felé vezettem. Ahogy kiléptünk az utcára és megcsapott a friss, hideg levegő, megkönnyebbülten felsóhajtottam és úgy láttam, mintha Darcy tekintete is tisztább lenne.
- Tudsz jönni? - kérdeztem, mire bizonytalanul bólintott.
Átkaroltam a derekát és elindultunk. A magassarkúban kicsit botladozott, de erősen tartottam. Elvezettem a távolabb parkoló autóig, beültettem és becsatoltam a biztonsági övet, majd megkerültem a kocsit és a vezető ülésbe vágódva indítottam. Darcy az ablakon bámult kifelé és szokatlanul csendes volt, amit a megivott alkoholmennyiségnek tudtam be.
Sejtettem, hogy Paul eléggé kibukott volna, ha így meglátja a lányát, ezért úgy döntöttem, a saját lakásomba viszem. Mikor bevezettem az ajtón, mindkettőnk száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Darcy már alig állt a lábán, ezért a karomba vettem, bevittem a szobába és az ágyra rakva leguggoltam elé.
- Hagyj békén! - motyogta. - Hazudtál! A barátod vagyok és mégis hazudtál! - emelte fel a hangját és arrébb akart lökni, de kezemet a csuklója köré szorítva állítottam meg. - Miért nem Taylorral vagy? Láttam, milyen jól szórakoztatok! - nevetett fel gúnyosan.
- Akkor azt is láttad, hogy ott hagytam Taylort és behúztam annak az idiótának, aki rád mászott - feleltem nyugodtan.
- Mi van?
Zavaros szemeit az enyémekbe fúrta, mire válasz nélkül elmosolyodtam és végigsimítottam az arcán, de elkapta a kezem és közelebb húzott. Ajkait mohón az enyémekre szorította, közben kezével a hajamba túrt. Először meglepődtem, de aztán átkaroltam a derekát és az ölembe húztam. Teljesen magával ragadott a pillanat, csókjai engem is megrészegítettek. Eltávolodott és egy mosollyal az arcán megragadta a pólóm és lehúzta rólam, majd körmét végighúzta a mellkasomon, mire egy morgás tört fel a torkomból. Kezem feljebb vezettem a hátán, ujjaim a ruha cipzárját keresték. Lehúztam róla, közben apró puszikat nyomtam a nyakára és éreztem, ahogy megborzong. Hátra döntött, majd átgördültünk, így én kerültem felülre. Szám újra az övét kereste, nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek, majd picit eltávolodtam és figyeltem az arca körül szétterülő sötét haját és az italtól mámorosan édes mosolyát.
 Akartam őt, de tudtam, az apja sosem engedné, hogy Vele legyek és ha nem lenne ennyire berúgva, neki sem fordult volna meg a fejében kikezdeni  velem, ráadásul úgy, hogy barátnőm van. Elkeserített a tudat, hogy sosem tarthatom a karjaimban úgy, sosem csókolhatom meg és sosem mondhatom neki, hogy szeretem.
Reményvesztetten még egy utolsó csókot leheltem az ajkaira, mielőtt legördültem volna  róla és felálltam, majd kisimítottam az arcából a haját és betakartam.
- Harry! - kapta el a kezem, mikor lehajoltam a földre lökött pólómért. - Én... szeretlek - mosolyodott el csukott szemmel, mire az én arcom is egy őszinte, de keserű  mosolyba rándult.
- Én is, Cece - hajoltam le, hogy egy puszit nyomhassak a homlokára.
- De tényleg, én...én szerelmes vagyok beléd, Harry. Már elmondtam Niallnek és Darcynak is - erősködött még mindig lehunyt szemmel, de már tudtam, hogy nagyon kiütötte magát és csak félrebeszél. 
- Tudom. Jó éjt, Darcy - mormoltam és magára hagyva a félálomban lévő lányt, halkan csuktam be magam mögött a szoba ajtaját.