.:: PART NINE ::. - Hazugságok

Hai, babes! 
Nos először is: BOLDOG SZÜLINAPOT AZ EGYETLEN ÉS UTÁNOZHATATLAN  ZAYN MALIK-NAK!
Másodszor, meghoztam az új részt, viszont vegyes érzelmeim vannak vele, igaz csak egy átkötő rész lett, a következőben jön pár izgalmas történés. De itt már visszatért a Darcy-Tyler párosunk is! Na, mindegy... SZÓVAL, NAGYON SZERETNÉM, HA MINDENKI, AKI OLVASSA, ÍRNA EGY RÖVID KIS VÉLEMÉNYT, HOGY MILYEN EDDIG A BLOG. Örülnék neki! 

Jó olvasást! :) x

Ui: Ebben a részben van egy kis Tyler szemszög is!

.:: DARCY ::.

- Azt hiszem mennem kellene. Anya már tiszta ideg lehet - pillantottam a telefonom képernyőjére, ami már este 10 órát mutatott. 

- Elkísérlek - ajánlotta fel rögtön, majd felpattant és kezét nyújtva engem is felsegített.

Észre sem vettem, hogy már ennyire késő van, fel sem tűnt az idő múlása, miközben Tylerrel beszélgettem. Azt hiszem, alaposan félreismertem, mikor első benyomás alapján ítéltem meg. Magamban ámulva ismertem el, hogy Ty egy nagyon kedves, érzékeny és okos fiú. Már csak egy dolgot nem értettem.

- Miért lógsz mindig Axellel? Te nem olyan vagy, mint ő - pillantottam rá, miközben egymás mellett sétáltunk.

- Ez hosszú történet - szólalt meg pár másodperc múlva. - Axel sem olyan rossz srác, ha megismernéd te is rájönnél, hogy jó fej.

- Hát, elég messze lakok, úgyhogy van időnk, mesélhetsz - mosolyogtam rá biztatóan.

- Axel és én kiskorunk óta haverok vagyunk. Nem volt mindig ilyen, mint ahogy viselkedett veled - nézett rám bocsánatkérően. - Aztán rossz társaságba keveredett és egy időben teljesen lecsúszott. Nem tehettem meg, hogy magára hagyom, pont akkor, mikor a legjobban szüksége volt rám. Ezért lógok vele, hogy megakadályozzam, hogy ez újra megtörténjen - fejezte be komoran, ezután csak magunk elé meredve sétáltunk egymás mellett, egészen addig nem szólaltunk meg, míg a lakásunk elé nem értünk.

- Szóval... köszönöm még egyszer az estét. Furcsa, hogy ezt mondom, de jól éreztem magam - nevettem fel és végre Ty arcán is feltűnt egy halvány mosoly.

- Holly - szólt utánam, mikor elindultam befelé.

- Igen? - fordultam vissza kíváncsian. 

Tyler fellépett a lépcsőn, így jócskán felém magasodott. Egyik kezét az enyém köré szorította és egy hosszú puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt - távolodott el végül és mosolyogva megfordult, majd zsebre dugta a kezét és elindult az ellenkező irányba, mint amerről jöttünk.

~***~

Már legalább egy órája ültem a földön a díszleteket tároló raktárszerűség előtt, arcomat a kezembe temetve. Elképzelni sem tudtam, ki lehet ennyire aljas és tisztességtelen, hogy felégesse Holly és az én több heti munkánkat, pontosan másfél héttel a bál előtt. Pedig olyan jól haladtunk...
Mrs. Rossberg teljesen kiborult, mikor meglátta a romokat, de végül sikerült megnyugtatnom azzal, hogy valamit kitalálok még mielőtt kénytelen lenne lemondani a bált. Bár azt még én sem tudtam, mi tévő legyek, töprengésemet zsebemben rezgő mobilom zavarta meg.

Szia, Hercegnő! Hol vagy most? Ty

Miután elolvastam az SMS-t, a történtek ellenére akaratlanul is elmosolyodtam a megnevezésen. Az utóbbi napokban sok időt töltöttem Tylerrel és ahogy jobban megismertem, úgy változott meg róla a kezdeti véleményem és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már egy nagyon jó barátnak tartottam.

A sulinál, történt egy kis baleset a díszletekkel. Ide tudnál jönni?

Öt perc és ott vagyok!

Nem is tudom miért hívtam ide, de talán szükségem volt valakire, még akkor is, ha ezeken az elszenesedett díszletdarabokon már nem lehet segíteni. Szemeim még egyszer körüljárattam a pusztításon, míg Tyler érkezésére vártam.
- Bassza meg! Hát, itt meg mi történt? - nézett körbe döbbenten Tyler mikor megérkezett, miközben leereszkedett mellém a lépcsőre.
- Nem tudom. A rendőrség szerint valami meghibásodott vezeték okozta a tüzet, de van egy olyan érzésem, hogy valaki szándékosan gyújtotta fel, csak hogy keresztbe tegyen - fújtam ki a levegőt. - Most mit csináljak? A bál alig másfél hét múlva lesz és minden odaveszett! Hogy fogom pótolni a károkat ilyen rövid idő alatt? Ötletem sincs, mit tehetnék! - tört ki belőlem a kétségbeesésem.
- Nyugi, ne idegeskedj ezen! Majd én segítek - küldött felém egy féloldalas mosolyt.
- Ötlet nélkül, attól tartok még te sem tudsz segíteni - sóhajtottam lemondóan.
- Ki mondta, hogy nincs ötletem? - vette elő az ilyenkor szokásos vigyorát. - Mit szólsz egy egyszerű díszlethez egy álarcosbálhoz?
- Álarcos bál? - ismételtem elgondolkozva, majd széles vigyor terült szét az arcomon. - Hogy ez nem jutott eszembe! Köszönöm! Köszönöm, köszönöm! - ismételgettem és szorosan megöleltem Tylert, aki csak nevetve viszonozta a gesztusom.

::: TYLER ::.

Miután megbeszéltem Hollyval, mikor és hogyan segítek neki a díszlet újraépítésében, elköszöntem tőle és küldtem egy SMS-t Axelnek, hogy találkozzunk a szokásos helyen. Mire odaértem már ott volt, unottan nyomkodta a telefonját háttal az egyik konténernek dőlve, közben az öngyújtójával babrált.
- Csá, haver! Mi a pálya? - süllyesztette zsebre a mobilját, mikor észrevett és le akart kezelni, de csak kimérten biccentettem egyet üdvözlésképp. - Mi a fene bajod van? - mordult fel ellenségesen.
- Szerintem mindketten tudjuk, hogy mi a bajom, Axel - vágtam zsebre én is a kezemet és megálltam előtte.
- Ja, hogy amiatt a kis balhé miatt vagy ilyen pipa? Ne szórakozz már, haver! Csak egy pár nyamvadt kis papírdarab volt és a csaj megérdemelte azután, hogy lejáratott abban a rohadt étteremben - vigyorodott el és egyetértést várva nézett velem farkasszemet.
- Nem Holly volt, aki lejáratott az étteremben. Saját magadnak intézted ezt el - emlékeztettem komoran.
- Na mi van, csak nem elcsavarta az a kis ribanc a fejedet? -húzta fel a szemöldökét gúnyos vigyorral, figyelmen kívül hagyva az előző mondatom.
- Állj le, Axel és hagyd békén Hollyt - szegeztem rá keményen a pillantásom.
- A rohadt életbe, te tényleg belezúgtál abba a libába! Hát, ez nevetséges - röhögött fel hitetlenkedve. - És mi lenne, ha rólad is megtudna néhány dolgot? Mit gondolsz, még úgy is annyira odáig lenne érted? Ha tudná, hogy ki vagy igazából? Nem ártana emlékeztetni magadat, hogy hova is tartozol! - lépett közelebb és figyelmeztetően meglökött.
- Csak hagyd békén őt. Semmit nem ártott neked - ismételtem meg, majd hátat fordítottam és faképnél hagytam Axelt, aki elégedetten vigyorgott, tudta, hogy neki van igaza. Ha Holly tudná az igazat, valószínűleg messze elkerülne...

.:: HOLLY ::.

Másnap reggel fájdalmasan korán kidobott az ágy, még csak reggel öt volt, de ha akartam se tudtam volna visszaaludni. Újra és újra visszajátszottam a tegnapi beszélgetést Harryvel, ám ezzel csak magamat kínoztam. De válaszokat akartam. Válaszokat, hogy mi ez az egész Vele. Velem. Velünk és Taylorral? Valóban úgy van, ahogy mondta? A kapcsolatuk csak a média előtt ilyen felhőtlen? 

Még közel sem értem a végére a kérdéseimnek, de annyira belezavarodtam az egész értsük-meg-mit-akar-Harry gondolatmenetembe, hogy úgy döntöttem sétálok egyet. Kiment az álom a szememből és amúgy is: a friss levegő sosem árt.

Miután elfogadható állapotba hoztam magam, hogy az utcára is ki merjek lépni, energikusan lépkedtem le a lépcsőn, már csak egy dologtól tartottam. Történetesen, hogy Harold Edward Styles a mi házunkban, a mi nappalinkban, a mi kanapénkon... tehát itt van nálunk. De a helyiségbe lépve, nem egy szörnyen másnapos Harryt találtam, mindössze csak egy kis papírdarab hevert a gondosan összehajtogatott takarón.

 Jó reggelt, Napfény!

 Bocs, hogy nem szóltam, de a srácok szóltak, hogy szükség van rám otthon, ezért léptem le. Viszont fogalmam sincs mi történt tegnap, de kösz, hogy nem dobtál ki, biztos röhejes voltam... Esküszöm, többet nem iszok egy kortyot sem! Harry x

A fecnit szorongatva lehuppantam a kanapéra és többször is átfutottam a rövid szöveget. Nem értem a göndört, ez már biztos. Úgy éreztem, velem - illetve Darcyval, de jelen helyzetben ez bonyolult - sokkal bensőségesebb a viszonya, mint a barátnőjével.
Mikor ez megfogalmazódott bennem, gyorsan firkantottam egy üzenetet apának és a kabátomat magamra kapva, gyalog indultam el. Egy párszor megfordultunk már a fiúknál, így reméltem, sikerült annyira megjegyezni a néhány utcányi útvonalat a srácok közös lakásához, hogy útközben ne tévedjek el.
A lábam szinte magától vitt a széles járdákon, ismerős volt a környék, tudtam, hogy jó felé megyek és néhány perc múlva fel is tűnt a ház. Az ajtóhoz érve ujjamat futólag a csengőre nyomtam, majd összeszorult gyomorral vártam, hogy valaki ajtót nyisson.
- Szia - köszöntött meglepetten Niall, mikor kinyitotta az ajtót. - Gyere be! - állt félre, közben belebújt az eddig kezében gyűrögetett pólójába.
Ellépve mellette kibújtam a cipőmből és magabiztosnak tűnve indultam meg az előszoba keskeny folyosóján és csak a véletlennek köszönhetően találtam be a nappaliba.
- Csak nem Harryt keresed? Vagyis... úgy értem... azt akartam - A szőke fiú láthatóan teljesen belezavarodott a mondandójába.
- Tudom, hogy érted - nyugtattam mosolyogva, miközben én magam egyre idegesebb lettem. - Ami azt illeti, de igen, őt keresem - álltam egyik-lábamról a másikra, míg Niall elterpeszkedett a kanapén. - Beszélnem kéne vele. Reggel korán elment, csak egy üzenetet hagyott, hogy hívtátok - magyaráztam.
- Mi? Mi nem hívtuk, mióta elutaztak Taylorral nem is beszéltünk. Ma kellene hazajönnie, Lou szülinapi bulijára... várj! Azt mondod tegnap nálad volt? - kerekedtek ki Niall szemei és előredőlt, térdére támaszkodva várta a válaszom.
Csak nyeltem egyet és erőtlenül bólintottam. Átverve éreztem magam és csalódott voltam. Miért hazudott?